Ugrás a tartalomhoz

Sanremói Dalfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Festival di Sanremo
(Festival della canzone italiana)
Műfajzenei fesztivál

Rendezőváltozó
MűsorvezetőAmadeus (2020–)

OrszágOlaszország
Nyelvolasz
Epizódok72 (2022)
Gyártás
Forgatási helyszínAriston Színház, Sanremo
GyártóRadiotelevisione Italiana
Sugárzás
Eredeti adóRai 1
Eredeti sugárzás kezdete1951
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Festival di Sanremo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sanremo

A Sanremói Dalfesztivál (Festival della canzone italiana) Olaszország leghíresebb fesztiválja, minden év februárjában a liguriai Sanremóban rendezik meg.

Története

[szerkesztés]
  • 1951-ben rendezték az első ilyen dalfesztivált, amit kezdetben az olasz dalfesztiválnak neveztek. A fesztivál helyszíne a Sanremói Kaszinó volt 1951–1976 között. Az akkori győztes Nilla Pizzi volt.
  • 1955: az olasz közszolgálati televízió a Rai is bekapcsolódott a közvetítésbe, addig a fesztivált rádión közvetítették csak
  • 1958: A műsort innentől az Eurovíziós Hálózaton is közvetítik.
  • 1968: A versenyzők csak ettől az évtől csak egy dallal vehetnek részt a versenyen.
  • 1972: A versenydalok kislemezre vételét és eladását ismét engedélyezik.
  • 1973: Külföldi közvetítő csatornáknak köszönhetően, a fesztivált először színesben veszik fel. Mivel a Rai a saját rendszerét próbálja kidolgozni a színes adásokra, emiatt Európában a legkésőbb 1977-ben térnek csak át a színes sugárzásra, mikor átveszik a PAL rendszert, így 1977-ig a Rai fekete-fehérben sugározza még a műsort.
  • 1974: Bevezetik a Nagy és a Törtetők kategóriát a versenyzőknek.
  • 1976: A fesztivál történetében először a versenydalok zenei alapját előre felveszik, élő zenekari kíséret még megmarad a fesztiválon.
  • 1977: Olaszország a PAL-rendszer alkalmazásával áttér a színes sugárzásra, a fesztivál helyszíne áttevődik a több nézőt befogadó Ariston Színházba.
  • 1980: Megszűnik a zenekari kíséret, minden énekes előre felvett zenei alapra énekel a versenyen.
  • 1981: A fesztivál történetében először engedélyezik, hogy egy teljes egészében nem olasz nyelvű versenydal is induljon azzal a feltétellel, hogy a dalszerzők közt legalább egynek olasz nemzetiségűnek kell lennie.
  • 1982: Létrehozzák a Kritikusok Díját.
  • 1984: Ezen a fesztiválon lehetett először a Totip lóversenyfogadás keretében fogadni a fesztivál győztesére és első helyezettjeire. A játékosoknak egy szelvényt kellett kitölteni a személyes adataival. A totip keretében fogadni 1989-ben lehetett utoljára a győztesre. A fesztivál vendégelőadója a Queen volt akik a Radio Ga Ga dalt énekelték el.
  • 1986: A fesztivál történetében először lesz vezető műsorvezetőnő Loretta Goggi komika személyében.
  • 1987: Az ez évi fesztiválon mértek először nézettséget, amit az Auditel cég végez azóta is. A mért adatok alapján az az évi fesztivált nézték eddig a legtöbben 68,71%-os aránnyal, majdnem 16 millióan.
  • 1990: A fesztiválon ismét lett zenekar, akik a versenydaloknak adják a kíséretet. 1977 óta az első fesztivál, amit nem az Ariston Színházban tartanak az ott zajló felújítási munkák miatt. A fesztivált a Sanremói Virágpiac csarnokában rendezik meg.
  • 1991: Visszatért a fesztivál az Ariston Színházba.
  • 1994: A fesztivál külföldi sztárvendége Elton John volt, aki RuPaul amerikai transzvesztita énekessel, előadóművésszel duettben énekelt el Don't Go Breaking My Heart című dalát.
  • 1995: Az 1987-es fesztivál óta, a legnézettebb fesztivál volt Pippo Baudo műsorvezetésével.
  • 2008: Minden idők legrosszabb nézettségét hozta az ez évi fesztivál, az átlagos néző szám nem érte el a 10 millió főt, amire azóta sem volt példa. A fesztiválnak először Osvárt Andrea személyében magyar műsorvezetője volt. Pippo Baudo utolsó műsorvezetése volt ez, ez volt neki a 13. fesztivált amit vezetett.
  • 2010: A 60. fesztivált egyetlen egy műsorvezető, Antonella Clerici vezette.
  • 2011: A fesztivál Giovanni kategóriájának győztese, Raphael Gualazzi képviselhette a 14 éves kihagyás után visszatérő Olaszországot, az Eurovíziós Dalfesztiválon.
  • 2020: Hosszú idők óta az egyik legnézettebb fesztivál. Az átlagos nézettség 54%-os volt, amelynél nagyobb nézettséget utoljára az 1999-es fesztivál tudott produkálni.
  • 2021: Zlatan Ibrahimović énekelt vendégfellépőként a fesztiválon. A koronavírus-világjárvány miatt a fesztivál történebén először nem volt nézőközönség.

Műsorvezetők

[szerkesztés]

Győztesek

[szerkesztés]

A legtöbbször (négyszer) Claudio Villa és Domenico Modugno diadalmaskodott. A legtöbb női győzelmet (3) Iva Zanicchi érte el. 1956 és 1966 között a győztes dal automatikusan az Eurovíziós Dalfesztivál olasz indulója lett.

Nagyok kategória

[szerkesztés]

A „Giovani” (fiatalok) kategória győztesei

[szerkesztés]

Nézettségi adatok

[szerkesztés]

A nézettséget az Auditel cég végzi 1987 óta.[1]

Adott fesztivál éve Nézők átlagos száma (fő) Átlagos részarány
37° (1987) 15 950 000 68,71%
38° (1988) 14 400 000 63,35%
39° (1989) 15 000 000 66,13%
40° (1990) 14 316 000 63,88%
41° (1991) 13 786 000 52,29%
42° (1992) 15 275 000 60,32%
43° (1993) 15 267 000 56,11%
44° (1994) 12 625 000 53,63%
45° (1995) 16 845 000 66,42%
46° (1996) 12 734 000 52,99%
47° (1997) 13 937 000 58,11%
48° (1998) 13 694 000 52,62%
49° (1999) 14 548 000 56,02%
50° (2000) 12 920 000 54,25%
51° (2001) 10 989 000 47,42%
52° (2002) 11 479 000 54,02%
53° (2003) 8 888 000 43,44%
54° (2004) 8 947 000 38,98%
55° (2005) 11 366 000 52,79%
56° (2006) 9 017 000 40,17%
57° (2007) 9 731 000 48,07%
58° (2008) 6 810 000 36,56%
59° (2009) 10 335 000 47,96%
60° (2010) 10 924 000 47,84%
61° (2011) 11 450 600 47,70%
62° (2012) 11 136 000 47,29%
63° (2013) 11 936 600 47,49%
64° (2014) 8 763 000 39,32%
65° (2015) 10 837 000 48,64%
66° (2016) 10 746 429 49,58%
67° (2017) 10 853 000 50,42%
68° (2018) 10 869 000 52,16%
69° (2019) 9 763 000 49,38%
70° (2020) 10 114 000 54,78%
71° (2021) 8 466 000 46,24%
72° (2022) 11 270 000 58,00%
73° (2023) 10 784 000 62,96%

Bakik és botrányok

[szerkesztés]
  • 1980: Roberto Benigni műsorvezetőként egy percen keresztül csókolta Olimpia Carlisi műsorvezetőtársát élőben és utána II. János Pál pápát gúnyolta ki Wojtylaccio-nak (Wojtylácska - utalva a Pápa nevére) nevezte. Benignit az államvallás megsértésével vádolták meg.[2]
  • 1982; 1983: Vasco Rossi a Vado al massimo című dalát énekelte el, majd a dal végén a nézőtérnek és a kamerának a középső ujját mutatta fel, így fejezve ki nem tetszését amiatt, hogy akkoriban a fesztiválon az énekesek playbackre tátogtak. 1983-ban ugyancsak részt vett a fesztiválon a Vita spericolata dalát adta elő, majd a dal befejezte előtt lement a színpadról. [3]
  • 1986: Loredana Bertè énekesnő Re című dalát terhes nőnek beöltözve, illetve fekete menyasszonyi ruhában adta elő.
  • 1989: A fesztivál eredeti műsorvezetője Renato Pozzetto színész lett volna, ám a műsorvezetést az utolsó percekben lemondta, amely nehéz helyzet elé állította a szervezőket. A fesztivál szervezői a műsorvezetésre négy híresség gyermekét választották ki: Paola Dominguint - Lucia Bosé színésznő lánya és Miguel Bosé énekes húga, Rosita Celentanot - Adriano Celentano és Claudia Mori lánya ; Danny Quinnt - Anthony Quinn fia - és Gianmarco Tognazzit - Ugo Tognazzi fia. Mivel a négy fiatal nem rendelkezett kellő tapasztalattal, gyakori bakikat vétettek a műsorvezetés alatt: összekeverték az énekesek nevét és a dalok címét, gyakoriak voltak a nyelvbotlások, nem a megfelelő felkonferáló szöveget olvasták fel. Domenico Modugno énekest Paola Dominguin véletlenül Renato Modugnóként konferálta fel. Az ez évi fesztivál sokaknak az egyik legrosszabb műsorvezetésű volt. [4]
  • 1991: Sabrina Salerno és Jo Squillo közösen adta elő a "Siamo donne, oltre alle gambe c’è di più" (Nők vagyunk, a lábakon kívül más is van) című dalt, amiben bikiniben és miniszoknyában léptek színpadra. [5]
  • 1993: A fesztivál eredményhirdetésekor Pippo Baudo olvasta le a pontszámokat a kijelzőről, mikor az 5. helyezettként Renato Zerót mondta be, a közönség kifütyülte őt és üvöltötték, hogy „Renatót akarjuk!”. Pippo egy percig nem beszélt, majd behívták az első 3 helyezett versenyzőt.[6]
  • 1995: Az élő adásban öngyilkossági kísérletet akart végrehajtani Pino Pagano néző, aki a színházban a nézőtéren az erkély középpáholyáról akart leugrani. Pippo Baudo volt a műsorvezető, aki nem veszítve el hidegvérét felment Pinohoz és bemászott az erkély azon részéhez ahonnan le akart Pino ugrani és megmentette az öngyilkosságtól. Pinot már a rendvédelmi erők emberei várták. Ez a fesztivál volt hosszú idők után a legnézettebb, ám később megvádolták a Rai-t hogy az öngyilkossági kísérletet szándékosan rendezték meg nézettség növelés miatt, a vádat a Rai tagadta.[7]
  • 2001: A fesztivál egyik vendégelőadója volt a Placebo együttes, akik a Special K című dalt adták elő. A dal kezdetekor Brian Molko énekes középső ujját mutatta a kamerának, amivel a közönség nem tetszését vívta ki, majd a dal végén Brian szétverte a gitárt az erősítőn így tiltakozva a playback ellen. A közönség kifütyülte Briant és bekiabáltak neki, melyek közül a scemo (hülye) és buffone (őrült) szavak hallatszottak az élő adásban. A bekiabálások után a Rai megszakította az adást és reklámot adott le. Briant közben biztonsági őrök vezették le a színpadról, majd a műsorvezető Raffaella Carrával folytatódott az élő közvetítés. Raffaella elnézést kért a közönségtől a történtek miatt.[8] A nézettségmérések kezdete óta a 2001-es volt az első fesztivál, ami negatív nézettségi rekordot hozott.
  • 2009: Botrányt keltett melegek körében Povia Luca era gay (Luca meleg volt) című dala, amelyben egy olyan férfiról van szó, aki régen meleg volt, de megismert egy nőt akibe szerelmes lett. Az Arcigay melegjogi szervezet tüntetésre szólította fel a melegeket.[9]
  • 2019: Az eredményhirdetéskor sokan Loredana Bertèt az első három helyezett között várták az újságírók értékelése alapján, de Loredana a negyedik lett. A nézőtéren hatalmas felháborodás lett, két percen át kifütyülték a műsorvezetőket. A másnapi Domenica In műsorfolyamban – amit ilyenkor hagyományosan Sanremóból közvetítenek – való megjelenést az eredmény miatt visszautasította Loredana Bertè, Arisa(wd), Paola Turci és Irama(wd).
  • 2023: A fesztivál első estéjén Blanco épp a L'isola delle rose (Rózsák szigete) című dalát adta elő, amikor hangprobléma miatt nem hallotta a saját hangját a fülmonitorban előadás közben, majd emiatt dührohamot kapott és szétrúgta a színpadon berendezett díszletet.[10]

Kritikák

[szerkesztés]

A leggyakoribb kritika, hogy a dalversenyen csak a popdalok jelennek meg, a rockdalok ellenben sosem. Gyakran előfordult, hogy a rossz helyezést elérő dal, később a slágerlistákon jobb helyezést ér el a győztes dalnál.[11]

A másik tipikus kritika, hogy a fesztivál túl nagy teret ad a politikának. Előfordult hogy a szakmai és az újságírói zsűri politikai okokból pontozott le egy-egy, dalt illetve hogy a szavazásokat politikai okokból manipulálják. [12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sanremo 2017, gli ascolti sera per sera. [2017. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  2. IL FESTIVAL DELL'INDIGNAZIONE. letteradonna.it. (Hozzáférés: 2017. március 12.)[halott link]
  3. Quando a Sanremo si cantava in playback. [2019. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
  4. Sanremo 1989: l’apoteosi di una catastrofe annunciata. (Hozzáférés: 2023. július 18.)
  5. Sabrina Salerno e Jo Squillo che fanno le femministe vestite da stripper. (Hozzáférés: 2023. július 18.)
  6. Sanremo '93 - Renato Zero al quinto posto (Fischi del pubblico). youtube.com, 2014. február 24. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  7. Baudo e il salvataggio dell’aspirante suicida a Sanremo. (Hozzáférés: 2017. szeptember 21.)
  8. Placebo a Sanremo 2001. (Hozzáférés: 2017. szeptember 22.)
  9. Vihar a Sanremói Dalfesztivál körül. nepszava.hu, 2009. január 23. [2017. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  10. Sanremo 2023:Blanco si infuria distrugge palco. (Hozzáférés: 2023. február 7.)
  11. Opinioni Festival di Sanremo. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)[halott link]
  12. Da Jovanotti a Baglioni, quando a Sanremo è di scena la politica. (Hozzáférés: 2019. február 17.)

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]